Boroshord� elad� - p�link�s hord�k, vir�gd�zs�k a gy�rt�t�l

Már az ókori Görögországban is készítettek fahordókat a bor tárolására, szállítására, érlelésére. A dongából készült faedények feltalálása Speussippus görög filozófus nevéhez fűződik i.e. 300-ból. A fából készült hordók kiszorították az addig használt kerámia edényeket, és így több mint 2000 év után is életünk részei a kádárok által gyártott hordók és dézsák.

Alapanyag

A hordógyártás fő alapanyaga a kocsánytalan tölgy (Quercus petrea), amelynek a termőhelye Magyarország északi, 800 m feletti része. Emellett készítenek még hordót akácból, eperből, bükkből, szelídgesztenyéből és gyümölcsfából is.

A tölgy rönkök kiválasztásánál fő szempont, hogy a fa egyenes szálú, sűrűszövetű, göcs- és betegségmentes, lehetőleg nagy átmérőjű, központos legyen.

A légszáraz dongafát válogatjuk, hosszát levágjuk, belsejét kifűrészeljük „belezzük”, éleit gyaluljuk „fúgoljuk” és az elkészült alkatrészekből felállítjuk a hordót.

Az elkészült hordópalástot saját hulladékából „kitüzeljük” vagyis meghajlítjuk a dongákat. Ha a két vége már egyforma, akkor következik a pörkölés, ami lehet „light” gyenge, „medium” közepes „medium plus” közepesen erős és „heavy” erős jellegű. A pörkölés erősségével arányosan hatol be a bor a fa szálai közzé és oldja ki a benne lévő kémiai anyagokat. Ezért van az, hogy az értékes borokat fahordóban érlelik, így alakítják ki igény szerint a borok íz világát.

Az elkészült hordópalást végét megmunkáljuk, kialakítjuk a feneket befogadó nútot a „csínt”, és elkészítjük a töltő és leeresztő furatot.

Ezután a csínba bemérjük a már összeállított fenéklapot, kör alakúra fűrészeljük, vastagságát lemarjuk és helyére helyezzük „befenekeljük” a hordót.

A végső megmunkálás az esztergálás, csiszolás a horganyzott abroncsok elkészítése.

Szállítás előtt minden hordót egyenként csomagolunk, hogy ne sérüljön.